Forma1 kontra bútorszerelés

Vasárnap este volt. A fél hat után beérkezett telefonhívásra nem tudtam nemet mondani. Meg is lett az eredménye. Estére már álltak a bútorok...

Miri csörgött, ki más. Még előző este beszéltük, valószínű megnézik másnap Debrecenben a pont akciós régóta áhított média állványt, amely nélkül kétség kívül üres a lakás... Őket ismerve (és most ezt félre ne értsétek, mert tudjátok, hogy nem bántás) nem is tudom miért nem én hívtam őket, hányra legyek ott. (Mivel 90%-ra lehetett tudni, üres kézzel nem fognak hazajönni.)
Igazából ha jobban belegondolok, tudom miért nem jutott eszembe az a verzió, hogy vasárnap este bútort fogok szerelni. Szeptemberben mikor beköltöztek a MOL-ba (azaz a MiriOleeLak-ba), mire Barney, a háziúr és jómagam összeszereltük az ágyat, kis szekrényt, konyhapultot 2 székkel, tévesen azt gondolhattuk, h nekünk ezután a hasonló feladatok (már egyedül is) úgy fognak menni, mint a karikacsapás.

Megjegyzem a srácokról, egyéb szerelés hiányában, azóta sem derült ki, így van e. Na jó, Zotyáról igen, csak aznap még és már nem voltam ott. Barnának igazolt az aznapi hiányzás, Pest.

Csak egy dolog maradt ki a számításomból: Forma1. Sose néztem, nem tartom számon mikor van. Most vasárnap pont késő délutánra esett. Csakhogy a srácoknál bevált szokás, hogy együtt nézik vagy nem nézik ki tudja. Több tíz körön át ugyanazt lesni?! Mi szegez oda titeket srácok? Vagy csak a megszokás, a közös szenvedély?

Így esett meg az eset, Miri egyedül maradt az első összeszerelt elem után. Nekem bevallottan titkos szenvedélyeim közé tartozik mindennemű kézimunka, kiemelten a bútorszerelés, és mivel csapatban jobban megy a munka, 15 perc múlva ott voltam.
Persze a meló, mint mindig egy 10, na jó 20, oké oké 30 perces "kivel mi történt tegnap óta" című megunhatatlan slágerrel kezdődött. Aztán a kis komód következett, ami 4 lábbal hivatott a földön állni. Bárki lemérhette volna: az összeszerelési útmutatón feltüntetett 30 perces időt másodpercekkel ha túlléptük. (Irtó büszkék voltunk, mondanom se' kell, dagadt a mellünk, mint a kacsáké tömés után!)

Nem úgy mint a földtől elrugaszkodott másik komód esetében... Itt 50 perc állt rendelkezésre, de valamit tuti félremértek. Ahhoz már járt egy polc is, aminek két lécét kellett derékszögben 6 darab 10 centis csavarral összeilleszteni. Félve merem bevallani, a kettőnek együtt kellett volna 50 percnek lennie, nekünk a polchoz kellett legalább 40. És közben nem mertük elengedni, mert szétesett volna és oda az addigi erőfeszítés.
Zotya 7-re ígérte magát, így neki maradt a komód ami majd a falra megy, mert arra már se idő, se energia nem maradt, és a lelkesedés is megcsappant.
Nem láttam a végeredményt, bár tuti jó, meg talán Miri szülinapi bulijáig már csak kibírom valahogy. Magunkat ismerve, meg lehet hamarabb arra keveredünk, nem csak a hétvégén.

P.s.: Még egy kép, bútorszerelés témában maradva, arról, Bettyvel mivel vártuk Charliet, és az ő első magyarországi látogatását!

Törölköző a wc-ben

Mit szólnál hozzá, ha a gyereked törölközőjét az oviban egy másik gyerek lehúzná a wc-n? Biztos vagyok benne, hogy az elkövető gyereket az első felindultságban mindenki neveletlennek titulálná.
Nos mivel a sztorit én a másik oldalról hallottam először, eszembe se jutott ez a verzió, bár kétségtelenül ezért a tettéért nem vagyunk büszkék Márkóra. Ugyanis ez a csínytevés az ő fejéből pattant ki.

Történt, hogy az őszi szünet beköszöntével az oviban megfogyatkoztak a gyerekek, és egy csoportba lett a legkisebbtől a legnagyobbig minden gyerkőc egy hétre összevonva. Annyira azért csak sokan voltak, hogy az óvónők két-két szeme ne legyen elég a kicsik összes mozdulatát lesni. Így történhetett, hogy Márkot, a friss kiscsoportost, aki alig néhány hete jár oda, egyedül engedték ki nagy dolgát végezni (megjegyzem, akármennyire ügyes, a segítség még elkel neki e tekintetben). A közös mosdóban Márk a törölközőknél időzhetett el egy darabig, majd dolga végeztével visszatért a csoportba. A esetre talán nem is derült volna fény, ha Márk nem lenne olyan becsületes. Ami ebben az esetben furán hangzik, de nagyon igaz rá. Mindössze 3 éves, egyedül hagyták, és saját bevallása szerint nem tetszett neki társának csúnya mintás törcsije. Legjobb megoldásnak a wc-s dolgot találta, hát egyedül volt, cselekedett. Csakhogy itt látszik, igenis jó srác ő, mert nem rossz szándék vezérelte, így lehetséges, visszatérve az első dolga volt bevallani, hogy a csészébe dobta és le is húzta a törölközőt. Csak szegény nem volt tisztában a dolog nem helyességével.
Mi a tanulság? Először is az ovi azért ovi, hogy az óvónő ott vigyázzon a rábízott gyerekre. Talán ezért is nem Márkó szüleit fogják terhelni a költségek, ha eldugul a rendszer. Másrészt Márkó viselkedése semmiképp sem volt helyes, aminek meg is lett a büntetése, a hőn imádott, még lefekvéshez elengedhetetlen cumitól búcsút kellet mondania.
P.s.: Egy gyerek azért is gyerek, hogy rosszat csináljon néha. Főleg ha nem figyelnek rá. Márkó, nem mondom, hogy szép volt, de... családban marad!

P.s.2.: Egy kép a legutóbbi (3.) szülinapjáról: