Forma1 kontra bútorszerelés

Vasárnap este volt. A fél hat után beérkezett telefonhívásra nem tudtam nemet mondani. Meg is lett az eredménye. Estére már álltak a bútorok...

Miri csörgött, ki más. Még előző este beszéltük, valószínű megnézik másnap Debrecenben a pont akciós régóta áhított média állványt, amely nélkül kétség kívül üres a lakás... Őket ismerve (és most ezt félre ne értsétek, mert tudjátok, hogy nem bántás) nem is tudom miért nem én hívtam őket, hányra legyek ott. (Mivel 90%-ra lehetett tudni, üres kézzel nem fognak hazajönni.)
Igazából ha jobban belegondolok, tudom miért nem jutott eszembe az a verzió, hogy vasárnap este bútort fogok szerelni. Szeptemberben mikor beköltöztek a MOL-ba (azaz a MiriOleeLak-ba), mire Barney, a háziúr és jómagam összeszereltük az ágyat, kis szekrényt, konyhapultot 2 székkel, tévesen azt gondolhattuk, h nekünk ezután a hasonló feladatok (már egyedül is) úgy fognak menni, mint a karikacsapás.

Megjegyzem a srácokról, egyéb szerelés hiányában, azóta sem derült ki, így van e. Na jó, Zotyáról igen, csak aznap még és már nem voltam ott. Barnának igazolt az aznapi hiányzás, Pest.

Csak egy dolog maradt ki a számításomból: Forma1. Sose néztem, nem tartom számon mikor van. Most vasárnap pont késő délutánra esett. Csakhogy a srácoknál bevált szokás, hogy együtt nézik vagy nem nézik ki tudja. Több tíz körön át ugyanazt lesni?! Mi szegez oda titeket srácok? Vagy csak a megszokás, a közös szenvedély?

Így esett meg az eset, Miri egyedül maradt az első összeszerelt elem után. Nekem bevallottan titkos szenvedélyeim közé tartozik mindennemű kézimunka, kiemelten a bútorszerelés, és mivel csapatban jobban megy a munka, 15 perc múlva ott voltam.
Persze a meló, mint mindig egy 10, na jó 20, oké oké 30 perces "kivel mi történt tegnap óta" című megunhatatlan slágerrel kezdődött. Aztán a kis komód következett, ami 4 lábbal hivatott a földön állni. Bárki lemérhette volna: az összeszerelési útmutatón feltüntetett 30 perces időt másodpercekkel ha túlléptük. (Irtó büszkék voltunk, mondanom se' kell, dagadt a mellünk, mint a kacsáké tömés után!)

Nem úgy mint a földtől elrugaszkodott másik komód esetében... Itt 50 perc állt rendelkezésre, de valamit tuti félremértek. Ahhoz már járt egy polc is, aminek két lécét kellett derékszögben 6 darab 10 centis csavarral összeilleszteni. Félve merem bevallani, a kettőnek együtt kellett volna 50 percnek lennie, nekünk a polchoz kellett legalább 40. És közben nem mertük elengedni, mert szétesett volna és oda az addigi erőfeszítés.
Zotya 7-re ígérte magát, így neki maradt a komód ami majd a falra megy, mert arra már se idő, se energia nem maradt, és a lelkesedés is megcsappant.
Nem láttam a végeredményt, bár tuti jó, meg talán Miri szülinapi bulijáig már csak kibírom valahogy. Magunkat ismerve, meg lehet hamarabb arra keveredünk, nem csak a hétvégén.

P.s.: Még egy kép, bútorszerelés témában maradva, arról, Bettyvel mivel vártuk Charliet, és az ő első magyarországi látogatását!